Négyen voltak. Tizenhat évesek,
gimnazisták, osztálytársak. Mindemellett halhatatlanok, mint minden tizenhat
éves; és barátok elválaszthatatlanul.
Legalábbis így
hitték.
Kutas Réka
volt az egyik; úgyszólván átlagos kamaszlány: okos, cserfes és gyönyörű. Miss
Monteverdinek csúfolták, akik szerettek kedveskedően csúfolódni, hiszen a lány
köztudomásúan a barokk zenében találta meg mindazt, ami hiányzik a világból (a
barokk zenéből is, csak ez nem oly nyilvánvaló). Mindazonáltal írónak készült,
mert olvasónak született. Tervei között bohó esszékötetek (például a Tóth Krisztina-olvasókönyv vagy a Szabó T. Anna-szótár) éppúgy
szerepeltek, mint grandiózus regények és miniatűr novellácskák. Elsőként
kalandregényt óhajtott írni, ifjúsági fantasyt négy tizenéves hőssel; egy
Serafis nevű antikváriussal, aki valójában angyal és a másvilágok őre; egy
Kavics nevezetű, titokzatos fiúval (aki dimenzióvándor és árnyékszobrász);
Góttal, a minden lében fuldokló kanál magyartanárral; Aralával, a Gonosszal és
Szemfüllel, a Gonosz jólelkű inasával; Holdkővárral, ahol driádok és
szélmesterek laknak; ráadásul úgy képzelte, a történet fejezetről fejezetre más
és más zsánerben fejlik majd ki: sci-fiből horrorba, tündérmeséből krimibe
tűnik át, kalózok után szamurájokat visz színre, s a western lőporfüstös
világából édes-mázos love storyt varázsol elő a narratíva…
Jázmin Zoé
szakterülete Guba névre hallgató (dehogy hallgató) kutyája és az angyalmágia
volt. Káprázóan zöld szeme és fiúsan rövid haja eldönthetetlenné tette,
koboldok vagy tündérek véréből folyik-e több az ereiben. Beceneve is ehhez
igazodott: Aranykóc.
Fekete Ármin
(a „Mérnök”) koravén és korabölcs tudós benyomást keltette, ahogy
jártában-keltében, újdonatúj ötletekre eszmélvén, meg-megállt, soványan és
mosolygósan, mint egy elégedett partvis. Akkortájt az a kérdés kötött gubancot
idegpályáira, hogyan is lehetne tengerrel ellátni kis, hegyaljai városukat.
Végtelent komponálni a szűkös térbe: képtelenül ambiciózus programnak tetszett.
Hérics Donald
(azaz „Kacsa”, persze) Armada címmel
tervezett sci-fi folyóiratot indítani. „A kozmosz vidéki fellegvára” – ez lett
volna a vezető szlogen. Továbbá Mississippi
Dogs néven blueszenekart alapított, mert együtt érzett a szomorúakkal, és
ismerte a megbocsátó derű titkát.
Négyen voltak.
Aztán eltelt
harminc év.
Mi lett
belőlük?
Rékából
bestselleríró és zenekritikus; Zoéból kutyapszichológus és angyalkommunikátor
(jó nyelvek szerint egyenesen angyal); Ármin sikeres tengermérnöki pályát
futott be; Donald nemzetközi SF-találkozókon népszerűsítette lapját,
könyvkiadóját, valamint cyberpunk-bluest játszó együttesét.
És barátok
maradtak elválaszthatatlanul.
Nem túl
érdekes történet.
