Peru

A tudás

hiszékeny neuronok

látomása;

ha az anyag rezgése

mozdulatlanságig csillapodna,

láthatóvá válna,

hogy lélek.

Ki rázta össze úgy emlékeinket,

hogy nem emlékszünk már a holnapokra?

Mintha kigyomlálnám levegőből

a szelet, óceánból a ráják táncát,

és ami marad, azt is úgy

kerülgetném, mint pestises tükröt.

Pedig közel a nyár,

mert itt van.

Idegen nyelvet

nem Peruban beszélnek,

hanem a hála.

Rózsák kórusa ébreszt.

 

(Történetek a Rolling Stones kolostorból)

AZ ELSŐ LECKE

 

„Szomjas vagyok”, suttogta

egy tanítvány. „Első lecke:

szabaduljatok meg a vágytól!”,

mondta szigorúan a mester.

És átnyújtott egy pohár vizet.

 

A MÁSODIK LECKE

 

„A századik meditáció

sem segített: viszolygok

a céklafőzeléktől”,

ismerte be bűntudatosan

egy tanítvány.

„Második lecke: legyetek

szeretetteljesek és elfogadóak!”,

mondta szigorúan a mester,

és elvette a tálat a tanítvány

elől, és a kolostor legfinomabb

gyümölcseiből készített

süteményt neki.

 

A HARMADIK LECKE

 

„Tudom, hogy mulandók

a kottalapok, hogy a zene

csak gyermeki fülnek kedves,

hogy ragaszkodásunk

a blueshoz elvonja

figyelmünket a Fennvaló

magasztos igazságairól –

de olyan szépek a

Mississippi-vidék akkordjai…”,

mélázott egy tanítvány.

„Harmadik lecke:

lássatok keresztül

az illúziók fátylán,

ismerjétek föl

az örökkévalóság

igéit, szerezzetek

tudomást

a Tudásról!”,

mondta szigorúan

a mester, és

a húrok közé csapott.

 

A LEGTÖBB EMBER

 

„A legtöbb ember

megsértődik azon,

hogy a legtöbb ember

nem szent”, summázta

a frusztrációk

és depressziók

és agressziók okát

a mester.

„Szeretni a tökéletlent:

nem ezzel kezdődik

a tökéletes?”

 

TANÍTÁS A VÍZRŐL

 

„Nem folyó,

hanem

vándorló forrás.”

 

(SZABADULÁS)

 

hogyan emeltél

annyira nehezet

kérdezték

úgy hogy annyira

könnyű vagyok

válaszolta

 

(A KIRÁLY MEZTELEN)

 

végre semmi

sem takarja

a test fenségét

 

(AJÁNDÉK)

 

elfogADSZ

 

Albínó

Mikor leszünk ilyen szép

öregemberek?, kérdeznéd,

ha azt kérdeznéd, amit én,

ha itt lennél, hogy kérdezz,

és én se bújnék szavak elől

hegyek szoknyája mögé.

Mikor leszünk ilyen szép

öregemberek?, kérdeznéd,

ha arra gondolnál, amire én,

hogy birtokba veszik az időt

ezek a ráncos gyerekek, és ez

milyen szép. Ha itt lennél,

azt hinnéd, nappal van.

Pedig albínó éjszaka.

 

Megnemtámadási szerződés

Bekapcsolva hagyom éjszakára

a rádiót, hogy bekapcsolva hagyjon

nappalra az éjszaka.

 

(A földi bázis)

Báthori Csaba A hosszú táv c. verseskötetéről:

http://ujnautilus.info/a-foldi-bazis-bathori-csaba-a-hosszu-tav

Színház

Az örök lélek azt játssza,

hogy színész,

aki azt játssza,

hogy örök lélek.

A kulisszák közt

aranykori asztali látkép,

szeráfoknak költött anyanyelv,

tenger járulékos viharral,

sünök városa.

Tízesével hová forrnak az évek?

Mit lát tükrében a kaméleon?

A nyarat is csak azért találtuk ki,

hogy ne válasszon el

több réteg jelmez a virágoktól.

Nézőket néző tudat instruál:

boldogok legyünk,

mielőtt boldogan (el)

 

A reggeli fényben megtalálja

A fekvő test válláról lekerül

a felelősség. Nincs teendője,

a munkákon vagy innen, vagy

túl van: ernyedhet. Tűrheti

a semmi ölelését. Elhagyhatja

magát, hogy a reggeli fényben

megtalálja. Súlya egyenletesen

oszlik el az ágyon; ez már majd-

nem olyan, mint hanyatlani

a levegő irdatlan tömbjére,

amit ha madár tesz: repülés.

 

Delta

Félig te vagyok, s már egészen Dizmász:

meghasonlik a testben a tanítás;

mégis, ha esti szél földekre szeppen,

harminchat fokod mellett fölmelegszem.

 

A nézés deltájából csillagábra

pisláz vissza Isten gyerekkorába,

s a középpont, mely minket megkerül, 

egyszerre kering minden nap körül.

 

Napforduló

Lépésről lépésre megárvulok.

A sejtek közt zagy és magány tolong.

Hallgatnak Máriák, Metatronok.

Sivatag egy se – csak mennyi homok.

De a fák kórusa sosem fakó,

a fény alakja már formáció,

galádságomon átforrong a jó,

földet is fordít a napforduló.

 

Nyári pillanat

Napmeleg tódul át a házon.

Vászontalan vitorlavászon

lobban, s új funkciójukat

ablakok, ajtók tárva élik.

Egy test még egyszer felsötétlik,

de túlragyogja a huzat.

 

Kalligráfia

Mozdulatlan a fenyő csúcsa:

ügyel, hogy amit égre rajzol,

legszebb legyen a pont.

 

Tövisek kertje

Amit a tövisek gondolnak a rózsáról,

az már majdnem

a szépségről gondolható legtöbb.

De a szépségről nem gondolható több:

a rózsa nem a tövisektől,

hanem a tövisekkel együtt szép.

Tövisek nélkül

csak egy tövisek nélküli szép rózsa lenne.

A tövisek szépségét pedig

csak a rózsa látja,

neki a rózsakert:

tövisek kertje.

Madár is, kenyér is

ilyen édenből hajt ki.