2013. december 31., kedd

A szeretet eseménye

Öltöznek földangyalok meseszépbe
napba öltözött úrnő melegébe
íratlan ír szemükre szeme fénye
a világ a szeretet eseménye

2013. december 29., vasárnap

Minden titkait

Tisztul a test istentudattá
tágul a tudat tiszta térré
minden titkait megmutatná
az Isten ha mindenki kérné

2013. december 28., szombat

Mahagóni

Tobzódunk osztódó szavakban
holdfény gonoszság mahagóni
de mi haszna az oszthatatlan
egyet ízekre darabolni?

2013. december 25., szerda

Dobozdal

A dobozban az a jó,
bármi lehet benne,
képregény és autó,
plüssalapú medve,

még a doboznál nagyobb
doboz is belefér,
már csak azért szurkolok,
hogy abban te legyél.

2013. december 24., kedd

Hogyan legyünk angyalok?

Boldogságos angyalok,
békességet adjatok,
a szegénynek több derűt,
gyönyörűnek gyönyörűt,
az okosnak több okot,
a szelídnek több jogot,
kapjon a szív meleget,
a forróság szeleket,
aki szomjas, csobogást,
aki szeret, lobogást,
a kéz boldog remegést,
a száj hosszú nevetést,
gyertek közénk nevetni,
tanítsatok szeretni,
segítséget adjatok,
hogyan legyünk angyalok.

2013. december 21., szombat

Ajánlás

Tám László és G. Tóth Károly könyvéhez (2013)


Zsebkönyvnyi album a Laudetur, a transzcendens szépség barátságosan kézbe simuló foglalata. Évszázadok kincses emlékezete sűrűsödik össze benne, hála a fotográfus és az irodalmár közös missziójának, szolgáló művészetének.

Mert a Fény munkatársául szegődtek mindketten: Tám László képei a Dél-Dunántúl szakrális tárgyi világát hozzák bizalmas közelségbe; s a szentség intimitását tolmácsolja G. Tóth Károly verseinek bibliás tónusa is.

A legszebb istentisztelet: szeretni, mint az Isten. A bizonyítékot, hogy ez a művészet eszközeivel is sikerülhet, az Olvasó kezében tartja.

2013. december 20., péntek

Aki csak örökre

Az ember végül belátja,
hogy mindenki a barátja:
az is, aki a távolból,
az is, aki a táborból,
az is, aki a kisöccse,
az is, aki csak örökre,
az is, akinek szava rejtjel,
az is, aki maga a tenger,
az angyal is, ha madárlátta,
a madár is, ha fény a szárnya;
végül belátja mindenki:
mindenki szeret szeretni.

2013. december 19., csütörtök

Hajtogatós

Hajtogattam, hajolva jóra,
papírmatrózt papírhajóra,
s amit a matrózom kitervelt,
a hajó alá papírtengert;

papírkincset papírszigetre,
hajótöröttet számkivetve,
flottát a papírhorizontra,
vízhatlan vízjelet a holdra;

papírbálnák, papírsirályok
lepték el a papírvilágot,
s ha támadtak papírkalózok,
matrózom elpapírhajózott,

árbockosár, iránytű, szélcsend,
egy font arany vagy épp csak fél cent,
minden papírból hajtogatva,
két óva kézben tartogatva;

papírból volt a hajnal pírja,
s most értem csak, papírra írva,
menekedvén papírviharból
én voltam a matróz papírból,

s te vártál rám a gyűrött parton,
a szád selyem, a szíved karton.

2013. december 18., szerda

Kuan-jin tanításaiból (50–52.)

A mesék eredete


– Az anyák nem azért mesélnek gyermekeiknek, hogy elaltassák, hanem hogy felébresszék őket – mesélte Kuan-jin egy este.

Az alapállásról


– Minden percben készen kell állnotok arra, hogy megírjátok Isten életrajzát – mondta Kuan-jin.
– De hiszen az lehetetlen! – hüledeztünk.
– Én csak készenlétről beszéltem – mosolyodott el az istennő.

A válasz


Nem tudtuk nem észrevenni, hogy Kuan-jin mindig mosolyog.
– Honnan ez az állandó derű benned, Istennő? – kérdeztük.
És Kuan-jin a mosolyunkkal válaszolt.

2013. december 17., kedd

Kuan-jin tanításaiból (47–49.)

A szerelemről


– A szerelem angyalszelídítés – mondta Kuan-jin, olyan hangsúllyal, mint aki viccet mesél, de a világot akarja megmenteni vele.

Ha a fák


– Ha a fák beszélni tudnának… – kezdte Kuan-jin, mi pedig feszülten vártuk a folytatást – …nem mondanának semmit – nevette el magát az istennő.
Azóta boldog gyanakvással sétálunk erdeinkben.

Fikció


– Egy történet csak addig fikció, míg ki nem találod – találta ki Kuan-jin a Hét Legfőbb Igazság egyikét.

2013. december 16., hétfő

Kuan-jin tanításaiból (44–46.)

Angyalkódex


– Angyalkódex a szív, de az ember még nem írástudó – mondta Kuan-jin, amikor a legfőbb tudományról kérdeztük.

Útvesztők


– Oly elveszettek voltunk, hogy már a labirintust se találtuk. Aztán eljöttél közénk – hajtottuk meg hálásan a fejünket.
– Ne feledkezzetek meg az elhagyott útvesztők szomorúságáról – válaszolta Kuan-jin.

Vesződség


– Miért vagyunk oly boldogtalanok? – kérdeztük Kuan-jint.
– Minden erőtökkel hadakoztok a boldogság ellen. Ez a vesződség tesz boldogtalanná – felelte az istennő.

2013. december 15., vasárnap

Kuan-jin tanításaiból (41–43.)

Lábjegyzet


– A gyökér nem csak lábjegyzet a fához – mondta Kuan-jin egy szüleit megtagadó társunknak.
És nem mosolygott.

 Jézus őrangyala


– Ördögtanonc az ember, ha nem Jézus őrangyala – mondta Kuan-jin, amikor az előttünk álló utakról kérdeztük 

Hindu hajnal


– Sivatagi alkony vagy hindu hajnal: valamilyen fénymágia mindenki szívében lakozik – mondta Kuan-jin, amikor a lélek sötét éjszakájáról kérdeztük.

2013. december 14., szombat

Kuan-jin tanításaiból (38–40.)

Rügyek


– Amerre jársz, a gyökerek is kirügyeznek – hajoltunk földig Kuan-jin előtt.
– A gyökérnek nincs szüksége rügyekre. Nekem nincs szükségem bókokra. Nektek nincs szükségetek rám – mondta ő, s tudtuk, az istenek nyelvén ez azt jelenti, nem hagy el bennünket soha. 

Álmoskönyv


– Milyen lehet a valódi világ, ha olyan álmokra ihleti Istent, mint a világunk? – kérdeztük Kuan-jint.
– Álmoskönyvvel álmodni vajon mit jelent? – kérdezett vissza az istennő.

Honvágy


– Milyen lehetett az a világ, amely modellül szolgált Istennek a teremtéskor? S mi lehet vele most? – kérdeztük Kuan-jint.
Kuan-jin szemében honvágy reszketett.

2013. december 13., péntek

Kuan-jin tanításaiból (35–37.)

Aki tudja


– Léteznek angyalok? – kérdezte valaki Kuan-jint.
– Én nem tudom. De a vállad felett lebegő lény igen – felelte mosolyogva az istennő.

Attól van


– Isten attól van, hogy veled – mondta Kuan-jin, és szorosabban magához vont bennünket.

A hajnal robotosai


– Miért oly különösek a fények a kétkezi munkások arcán? – kérdeztük Kuan-jint.
– Mert korábban kelnek, mint az angyalok – felelte ő.

2013. december 12., csütörtök

Kuan-jin tanításaiból (32–34.)

Tisztaság


– Tiszta lenni, mint az, aki tiszta akart lenni, s nem tudott – válaszolta Kuan-jin arra a kérdésre, melyet egy idegen vándor tett fel neki, ismeretlen nyelven.

Ragyogás


– Angyal súgta, ha gyémánttá válik a mondat a papíron – súgta Kuan-jin az írnoknak, akit elkápráztatott a betűk ragyogása.

Rossz kérdés


– Mit csinálok rosszul? – kérdezte egyikünk.
– Rossz kérdést teszel fel – válaszolta Kuan-jin.

2013. december 11., szerda

Kuan-jin tanításaiból (29–31.)

Atlantisz kapuja


– Minden éjjelen belépünk Atlantisz kapuján. Kár, hogy csukott szemmel – mondta egyikünk.
Kuan-jin nem tiltakozott.

Amikor olvas


– A költészet Krisztus-ösvény. S még mindig nem tudjuk, hová vezet – panaszkodott egyikünk.
– Amikor olvas, angyal az ember – nyugtatta meg Kuan-jin.

Májusi tanítás


– Ne a szádat tátsd ki: a szemedet hunyd be, ha meg akarsz telni fénnyel – szólt Kuan-jin májusi tanítása.

2013. december 10., kedd

Kuan-jin tanításaiból (26–28.)

Buddha és Krisztus


Szomorú volt, mint aki fél szemét eltakarva csak azt látja, hogy Buddha nevet, s nem vesz tudomást Jézus mosolyáról; szomorú, mint aki zöld almát tesz zsebre reggel, de este a holdat veszi ki onnan; vagy mint aki attól tart, hogy egyszer elárulják neki, ki lakik a harangban.
De Kuan-jin még őt is felvidította.

Akadály


– Az akadály is út – mondta Kuan-jin, ha tanácstalanságot látott arcunkon.

Hála


– Mézzel bélelt éden a szív, ha hála lakja – mondta Kuan-jin, ha félelmet látott arcunkon.

2013. december 9., hétfő

Kuan-jin tanításaiból (23–25.)

A gyertya imája


– Fényből lettünk, fénnyé leszünk – mondta Kuan-jin.
– Mit jelent ez? – kérdeztük.
– Legszebben a gyertya imádkozik közülünk – felelte ő.

Ima és meditáció


– A meditáció, ha helyesen gyakorolják: ima. Az ima, ha helyesen élnek vele: meditáció – szólt Kuan-jin.
– Akkor mi a különbség a kettő között? – kérdeztük.
– Semmi sem ugyanaz, de minden egy – felelte ő.

Krisztus és Buddha


– Egy apokrif irat szerint Krisztus buddhista volt. Igaz ez, Istennő? – kérdeztük.
– Buddha kereszténysége a bizonyíték rá – felelte ő.

2013. december 8., vasárnap

Kuan-jin tanításaiból (20–22.)

Az elutazóhoz


– Ha írrel beszélsz, légy résen: sosem tudhatod, ember vagy tündér – mondta Kuan-jin egy társunknak, aki Írországba készült.

A maradóhoz


– Aki nem utazik Toszkánába, azért Toszkána jön el, fénynek, tavasznak, szerelemnek álcázva magát – mondta Kuan-jin egy társunknak, aki nem készült Toszkánába. 

Illúziók


– A valóság illúzió – mondta Kuan-jin.
– De az illúziók valóságosak – tette hozzá később.

2013. december 7., szombat

Kuan-jin tanításaiból (17–19.)

A vak vándorok


– A rózsának sincs szüksége iránytűre, hogy megtalálja a napot – mondta Kuan-jin, amikor aggódva a vak vándorok sorsáról faggattuk. 

Forrás


– Ha tiszta a szomjad, egy szív majd forrással hálálja meg – mondta Kuan-jin erdei sétáink egyikén. 

Égbe vezető ösvény


– Mi a szerelem? – kérdeztük Kuan-jint.
– Égbe vezető ösvény – felelte ő.
– Hát a költészet? – faggattuk tovább.
– Égbe vezető ösvény – felelte ő.
– S az irgalom? – kíváncsiskodtunk nekibuzdulva.
– Égbe vezető ösvény – felelte ő.
– De csak addig lesz rájuk szükségetek, míg ki nem nő a szárnyatok – tette hozzá később mosolyogva.

2013. december 6., péntek

Kuan-jin tanításaiból (14–16.)

Egyetemes teológia


Kuan-jin egy könyvet nyújtott át nekünk. Egyetemes teológia: ez állt a borítóján. Mikor fölnyitottuk, meglepve láttuk, hogy egyetlen szó áll minden lapján, ugyanaz az ige aranybetűkkel az összes oldal közepén: „Szeress!” Sírva borultunk Kuan-jin lába elé, ő pedig addig énekelt nekünk, míg el nem viseltük a könyv bölcsességét.

A szeretet kora


– Mondd, Istennő, mikor jön el végre a szeretet kora? – tettük föl a legfontosabb kérdést.
– Benne éltek a világ kezdete óta – döfte szívünkbe Kuan-jin a választ.

Pingpong


– A labda boldog a háló fölött, és boldog, ha az asztal lapját érinti, és boldog, ha találkozik az ütővel. A játékosok öröme ebből az örömből táplálkozik, még sincs magyarázat arra, miért allelujáznak minden szett végén az angyalok – tűnődött Kuan-jin, egy sportközvetítést nézve.

2013. december 5., csütörtök

Kuan-jin tanításaiból (11–13.)

A házasságtörő férfi


A házasságtörő férfi meghajolt Kuan-jin előtt.
– Hogyan tehetném jóvá bűnömet? – kérdezte szikkadt, szomorú hangon.
– Szeresd a feleséged. S bocsáss meg a szeretődnek – válaszolta az istennő. – És nevess magadon – tette hozzá szelíden.

A bűn kígyója


– A bűn kígyója az angyalok kertjében is ott tekereg – mondta Kuan-jin. – Óva lépkedjetek tehát életetek ösvényén. Ha gyűlölitek a kígyót ahelyett, hogy szánnátok, ha rátapostok ahelyett, hogy megszelídítenétek, ha elpusztítjátok ahelyett, hogy fölszabadítanátok: vadakká lesztek, akik semmit sem értenek a világ bölcsességéből.
Csodálkozásunkat látva hozzátette:
– A bűn kígyója én magam vagyok.
Még nagyobb csodálkozásunk láttán nevetve bökte ki:
– És ti mindannyian.

Nem


– Amiben hiszünk, tőled tudjuk. Amit tudunk, érted hisszük. Mi szükséges még a megvilágosodáshoz? – kérdeztük az istennőt.
– Nem tőlem és nem értem. Nem hinni és nem tudni. Se szükség, se megvilágosodás – bocsátott utunkra Kuan-jin.

2013. december 4., szerda

Kuan-jin tanításaiból (8–10.)

Kuan-jin tekintete


Egyik szemében föníciai tavasz, a másikban afrikai naplemente: így tekint a világra Kuan-jin, de a világ lehunyja szemét.

Az útról


– Merre induljunk? – kérdeztük az istennőt.
Út minden – felelte ő.

Legyetek szelídek!


– Legyetek szelídek! – mondta az istennő.
– S ha kudarcot vallunk? – kérdeztük szorongva.
– Akkor legyetek áldottak – felelte ő.

2013. december 3., kedd

Kuan-jin tanításaiból (5–7.)

Jézus


– Jézus értem is meghalt a kereszten – mondta Kuan-jin, amikor a Legfőbb Boldogság Forrásáról faggattuk. – Mégis élek – fejezte be a tanítását.

A fül első leckéje


– Meghallani, hogy a világ sír: ez a fül első leckéje – mondta Kuan-jin. – Aki így iskolázza éberségét, végül meg fogja hallani, hogy a világ nevet – tette hozzá később.

Az éhes tigrisekről


– Aki éhes tigrisek gyűrűjében meditálni kezd: bolond – mondta Kuan-jin. – Hacsak nem képes megtanítani meditálni az éhes tigriseket – tette hozzá később.

2013. december 2., hétfő

Kuan-jin tanításaiból (2–4.)

A világ küszöbén


– A világ a szeretet eseménye – mondta Kuan-jin. – Az emberfia azonban a világ küszöbén toporog és sír, s ezt hívja életnek, mert fél belépni a világba, amely élet és fény és szeretet.
– De a világ küszöbén toporgás is a szeretet eseménye – tette hozzá később.

A mennyek országa


– Kérünk, Istennő, mesélj a mennyek országáról! – szóltunk.
És akkor Kuan-jin szavak helyett körbemutatott. 

Orvosság


– Minden gyógyít – mondta Kuan-jin.
– Pedig senki sem beteg – tette hozzá mosolyogva.

2013. december 1., vasárnap

Kuan-jin tanításaiból (1.)

Kuan-jin fogadalma


Kuan-jin, a Legfőbb Oltalmazó, az együttérzés bódhiszattvája, a kegyelem és könyörület istennője, a Részvét Szent Anyja, Kelet női Krisztusa, az ezerszemű és ezerkarú, a felemelkedett és megvilágosodott, aki a békességet és a tisztaságot és a szeretetet hagyta ránk, az öröklét kapujában állva épp mondani készült valamit, amikor meghallotta, hogy a világ sír. Megtorpant és elhallgatott, a költők és papok és gyermekek pedig ezer évek óta próbálják kitalálni, mit akarhatott közölni, mielőtt megtorpant és elhallgatott, megfogadva, hogy addig marad e világban, amíg egyetlen fűszál is sírva görnyed meg a létezés súlya alatt. Kuan-jin, a Legfőbb Oltalmazó, akinek füle volt a szenvedők jajára, azóta a költők és papok és gyermekek hangján szól hozzánk, gyönyörű süketekhez.