Mint a mézet

Mint a mézet valahára

Isten nevét

vedd a számra

Világágyás

Szélrózsaillat szállt a kertben, aranyalmafák bókoltak egymás előtt, inas fűszerészinasok szaladtak versenyt az árnyékukkal, s a világágyásból épp kikelt az első holdvilág. A zöldkerekség legtavaszabb tavasza fényeskedett, amikor a dalai málna kihirdette grízparancsolatát. Így hangzott: „Aki a hasánál is jobban szereti a többieket, azt a többiek hasánál is jobban fogja szeretni, aki mindenkit ugyanúgy szeret”.

A tanítás hallatán a szamócamanócák és a többi édengúzok üdvrivalgásba törtek ki.

„Sok jó ember kis helyen is Alfréd”, dödörészte Alfréd, a kis helyen is jó ember, aki nem szeretett rivalogni, viszont a legjobbkor érkezett meg tündérrel-dúrral. Bűbájnokok és fényszerzetek és elvarázslók üdvözölték kedvesen, valamint Peti, a zsírkő láma és Benedek, a fröccsöntött sárkányfióka.

„Nem álmodom tepertőről, / csakis / csokis / epertőről”, fűzte hozzá a hallottakhoz Ájtat Ferdinánd, aki költő volt, és rügyvezető igazgató, és éhes, mert a fényfőzelékből sosem elég.  „Ha megéhezik a nugát, / fogja, és megeszi magát?”, tette volna föl a költői kérdést, de helyette inkább népdalcsokorral látta el a jelenlévőket. „Megismerni a nanászt / az ananászfáról…” – így kezdődött.

A dalai málna végighordozta tekintetét a kert népén, és megfogadta magában, hogy holnap is kihirdet egy grízparancsolatot, és ezután mindennap egyet.

És mindig ugyanazt. Az elsőt. Mert nincs más, nincs több, nincs jobb.

És mert mindenkit ugyanúgy szeretett.

Álomkelte

Ez az idő az álomkelte

most kel útra a tárgyak lelke

most vándorol a föld az égbe

készül kései vendégségbe

nézz a drágákra ki tudja mikor

s kinek szemével látod őket újra

egy szélcsend alvó villámaiból

válassz társat a túlvilági útra

csak égnek eredt gondolat

nyomába érdemes eredni

elképzelni hogy a lovak

hátán a szárny is képzeletnyi

tündérmesék angyalzsoltárok

üzenetét hajnaltól várod

pedig hogy pályáját befussa

nem kell patkó a pegazusra

azt hiszed hogy a képzelet?

úgy képzeled a hit?

s minden elmés történetet

az elme alakít?

lények sereglenek

a falból

– tartsd nyitva a szemed

ha alszol

tündék tündérek tünemények

hegyi szellemek tavi lények

mesék mítoszok legendák regék

ráolvasások és varázsigék

nem értelmetlen mánia

csak ártalmatlan mágia

elhagyott rendben rendhagyó

vízjel a vízen a hajó

nem a gyűrű és nem az átkok

nem a hatalom nem a látnok

nem a hitszegés nem a mágus

nem a lehunyt szem sem az árgus

se fizika se lidércnyom se bűbáj

fénytörésben is egyenes a fűszál

itt kérdezel s a válasz ottani

ki látott már egy fát megbotlani?

áldott poklokra alászálló

merész élő az ember

horgony vagy hal vagy halászháló

és néha tenger

fanatizmusa csak fantázia

csak fikció és aranykori virtus

az életéből kitalálnia

ki kell találnia egy labirintust

a történetnek az a vége

mi megtörténik veled végül

szétszóratik Legolas népe

és szélnek eredsz Arwen nélkül

de feltámadnak minden hősök

félszerzetek lovagkirályok

ha a halál csendjét legyőzöd

s életed próbáját kiállod

csak találd meg azt a világot

azt a könyvet és azt a nyelvet

a varázslattól elcsigázott

harcosok földjén a szerelmet

Középfölde Atlantisz Éden

kapuja ott van ahol Ő vár

mosolya úr a sötétségen

szobája drágakő vár

(Orpheusz éneke; Szűzföld)

Két vers a friss Bárkában:

http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/3852-halmai-tamas-versei

Vándor érkezik

Magányos lovas az úton. Konok lassúsággal közeledik a városhoz. Mögötte felszáll és leülepszik a por. A vidék romlékony rendje helyreáll. Felhők settenkednek a hold elé, szelíd vadak. A jelentés nélküli éjszakák baljós ideje ez. Ínséges a csend, hamis a levegő. Jósolhatatlan minden pillanat. Ilyenkor a kísértetek is háromszor meggondolják, kilovagoljanak-e. Nyomós oka lehet a vándornak a mesékkel kacérkodni. Üldözik? Hívták? Önszántából kallódik szikkadt ösvényeken? A jószág lába meg-megroggyan; az idegen is görnyedten dülöngél a nyeregben. Vagy nagyon messziről érkezik, vagy csúf háborúból. A település fényei a ló szemében mind tündöklőbbek. A lovas szeme csukva. Ha messziről jön, alszik, ha csatából, halott. S angyal, ha jó szívvel vársz rá.