Monteverdi,
miután feltalálta az operát és a barokk zenét, s enyhült benne a gyász, amely
felesége elvesztése óta tulajdon árnyékánál is hűbb és sötétebb társa lett;
Monteverdi, miután egymás után háromszor gondolt az Északi-sarkra, de egyszer
sem a folyami kagylókban zúgó tengerre; Monteverdi, miután kiismerte Velence
urait és Velence láthatatlan urait is – legszívesebben a Hold túlfelén
telepedett volna le, csillagporból emelt házban, madrigálokat suttogó
angyalokkal a kertben s ismeretlen égbolttal az angyalok fölött.
De ezzel várnia kellett a halála
utáni első hajnalig.
