Világra
vajúdott romantika: mi egyéb volna a hajnalban születő hit? Ahogy a vers se
más: sárkánytojásból kikelő angyal. Imádságos és lehetetlen, ami épülésre
szolgál, mert dicséretre szegődik. A dadogás igéitől ki várhatna többet?
*
Madárfüttyel
kezdődik minden apokalipszis. De váratlanul gyógyít föl, mert szakadatlanul
istápol az ég. Sárkányok nyelvén szólunk mégis, mégse hiába, mégse magunknak,
mégse sárkányok, dadogni, szegődni, gyógyulni mégis.
*
A
folyó hosszú híd két szerelem között. A költészet rímek szétrebbenő raja. A
nyelv csak láz és tagolt tévhitek, vagy kútba nyíló kapu, vagy anyagba zárt
angyal. A tér bűnök és alkonyat; az idő ideiglenes. Az irgalom pedig? Holdról
levetett horgony.
*
Vajon
Istent vagy magunkat csapjuk-e be a hamisítás esztétikájával? Hitszegők és
hitehagyottak, az ég új nevére felesketve állunk. Arcunkon az üres csőrrel
megtért madár szomorúsága.
*
Vadásznak
egymásra, ezért hízelegnek mézes beszéddel a halálnak az élők. Mellkasukban
dobogó démon. Ő súgja, hogy az utolsó akadály az út. És nem mozdul, ki merre
lát. Alkonyodik.
*
Az
ember itt vagy iszákos lesz, vagy keresztény. A harmadik út nem az életé.
*
A
magasságon vesz erőt, de föld alatti lábnyomokat követ a madár.
