Gyöngéd hatalmasok

Doreen Virtue angyalai.

Nirinjan Kaur éneke.

Elisabeth Haich

minden előző élete.

És Simone Weil. És Szepes Mária.

Mennyi megváltásmágia!

Terapiont lenyűgözi a nők

hatalma minden hatalom fölött.

A lélek sosem

Terapion szereti őket.

Az ok nélkül gyűlölködőket,

az eltérőt kigúnyolókat,

az újtól, mástól irtózókat;

kiknek a meleg, liberális,

hajléktalan, cigány: nem ember.

Ha ördöggel kooperál is,

a lélek sosem azonos a tettel.

Terapion szereti őket,

mert nem tudják, hogy mit cselekszenek,

mert elhitték: a tudatlanság hőstett.

Mert szeretetlenek.

Esterházy Péter (1950–2016)

„Ha dolgozom, megnő bennem a szeretet”, írta. Bennünk is, olvasván. Lám, a „haza a magasban”: létezik. Nyelvnek hívják. Ma esterházyul fogalmaz az is, aki sort sem olvasott tőle. Csavarosan egyenes irálya nem utánozhatatlan; ellenkezőleg: titkos tananyagunk. Stiliszta volt, tehát hazafi. Gondolkodott, hogy legyünk. A mindenkori hivatalos nyelvhasználat bornírt ürességével a szöveghű ellenállás felforgató eleganciáját szegezhetni szembe: írói, közírói magatartása dereng át e képességünkön. Könnyed, méltányos derű és kulturált (kultúrateremtő!) figyelem; a szabadság szeretete és a szeretet szabadsága. Írni-olvasni tudás. Olvasók a magasban? Boldog, szomorú szédület? Hacsak úgy nem, édes úr.