(Karácsonyváró)

http://www.barkaonline.hu/esszek-tanulmanyok/5596-karacsonyvaro

(Bekezdések)

Hamvas Béláról, Székely Magdáról, Imre Flóráról:

http://www.naputonline.hu/2016/12/19/halmai-tamas/

(Korrektorglosszák 2.)

http://e-nyelvmagazin.hu/2016/12/16/seta-mariann-nal/

Távozók

                   Attilának, Eszternek

Rendszeridegen elemek:

csak arra készek,

hogy valami

egészebb

s elemi

Rendbe illeszkedjenek.

(Korrektorglosszák 1.)

http://e-nyelvmagazin.hu/2016/12/02/putyin-szendvicse/

Senki zenéje

(Vasadi Péternek)

Valaki zongorázik odaki

pedig se zongora se valaki

a csukott ablakon mégis betódul

reggel megébreszt este altatóul

senki zenéje nyitány is meg kóda

valaki zongorázik Isten óta

(etűd)

ahogy a testre ráborul a test
zongorára a zongorista
odaadása építeni kezd
emelni valamit az égbe vissza
hangról hangra és egyre nehezebb
oly súlytalan amit a magas elnyel

hogy aztán napokig nem vesz lélegzetet
a toronyba zárt tenger

s mikor a test már elzuhanna
függőleges szél állítja talpra
s az utolsó akkord helyette
tér haza az ismeretlenbe

(Eredeti megjelenés: H. T., Amsterdam blue, 2005.
Jelen közlés Kocsis Zoltán [1952–2016] emléke előtt tiszteleg.)

A tudás

A titkos történet… milyen regény?

Borzongva gondol Donna Tarttra.

Behajtaná és elfelejtené,

de a történet fogva tartja.

Flamand angyalok… antik végzet…

Hideglelős vermonti klasszika.

A bűn mögött a bűntudatra érett

lélek helyén a lélek kultusza.

Szépség, barátság, szerelem;

élőbeszéd holt nyelveken;

és a tudás: ki tudja, mi marad,

ha elhagyja az ént az öntudat.

Utazások Katarziában

Mitágó-erdő… Terabithia…

Hempstock-birtok… Almayer fogadó…

Engelsfors, Gridone, Torpa városa…

Tearbe készül egy Fillory-lakó.

A Négyszögletű Kerek Erdő mélyén

mindig fölragyog egy Waverley-kert;

elámul Dira kisasszony erélyén,

és megkönnyezi Julia Wickert.

Ki olvas: elvész. Ott minden valódi.

Terapion alig győz elkallódni;

aztán könyv nélkül is továbblapoz:

a csoda így marad csodálatos.

Lelkecske

„Menj ki, legyecske”,

kérlelte a konyhai vándort.

Nyüzsgő lelkecske,

aki a benthez pártolt:

végül kiszállt.

A tűnt barátnak

Terapion harántlag

boldog otthont kívánt.

Két isten

Ez már az ősz. Az égen

más víz hullámzik át.

Köd ül a mágusok szívében,

és kardigánt húznak a fák.

Új megváltás hoz régi szenvedélyt.

Pedig csak két isten sorsot cserélt.

(Három Fodor Ákos-vers)

Olvasáspróbák a Bárkában:

http://barkaonline.hu/kritika/5448-harom-fodor-akos-vers

Érintés

Könnyedén, mint az

önfeledt súlyok:

ha rám tapintasz,

darabjaidra hullok.

Gyöngéd hatalmasok

Doreen Virtue angyalai.

Nirinjan Kaur éneke.

Elisabeth Haich

minden előző élete.

És Simone Weil. És Szepes Mária.

Mennyi megváltásmágia!

Terapiont lenyűgözi a nők

hatalma minden hatalom fölött.

A lélek sosem

Terapion szereti őket.

Az ok nélkül gyűlölködőket,

az eltérőt kigúnyolókat,

az újtól, mástól irtózókat;

kiknek a meleg, liberális,

hajléktalan, cigány: nem ember.

Ha ördöggel kooperál is,

a lélek sosem azonos a tettel.

Terapion szereti őket,

mert nem tudják, hogy mit cselekszenek,

mert elhitték: a tudatlanság hőstett.

Mert szeretetlenek.

Esterházy Péter (1950–2016)

„Ha dolgozom, megnő bennem a szeretet”, írta. Bennünk is, olvasván. Lám, a „haza a magasban”: létezik. Nyelvnek hívják. Ma esterházyul fogalmaz az is, aki sort sem olvasott tőle. Csavarosan egyenes irálya nem utánozhatatlan; ellenkezőleg: titkos tananyagunk. Stiliszta volt, tehát hazafi. Gondolkodott, hogy legyünk. A mindenkori hivatalos nyelvhasználat bornírt ürességével a szöveghű ellenállás felforgató eleganciáját szegezhetni szembe: írói, közírói magatartása dereng át e képességünkön. Könnyed, méltányos derű és kulturált (kultúrateremtő!) figyelem; a szabadság szeretete és a szeretet szabadsága. Írni-olvasni tudás. Olvasók a magasban? Boldog, szomorú szédület? Hacsak úgy nem, édes úr.

A templomlépcsőn megpihenő vándor

Dús este lett, mire Terapion

a fények útját lassan végigjárta,

átkelve minden hiten és hídon,

szívében szélárnyékok céliránya;

és megpihent egy templom lépcsején,

és jó dohányt töltött a jó pipába,

s helyet foglalt egy fogalom helyén

a valóságból szótalan kiválva.

Nem alszik ki

A test nem tudja. Nem tudja a test.

S a tudatnak nincs teste,

hogy érezze, amit oly örömest

megért és rögtön elfelejt az elme.

A test nem tudja. De a vers! A szó

elmondhatja, súgva a hús fülébe:

nem múlik el az örökkévaló,

nem tűnik el egyetlen tüneménye;

nem alszik ki az anyagban a fény,

mert tudás ragyog a semmi helyén,

s a titkok titkát, a Tökéletest

tudni fogja a test.

Egy kórusra

Az ártatlanság szemtanúi.

Ha hallja őket, velük ámul;

s szeretne megtanulni

gregoriánul.

Virrad már

Ez háborúból menekül.

Azt szomja kergette ide.

Holdistennő vigyázzon gyermekeire.

Ez saját nemét szereti.

Annak a bőre más.

Óvják tündérek s tenyerén egy óriás.

Kinek a széke kerekes,

kinek hajléka szabad ég:

őrangyalt küldjön értük minden szakadék.

A magányos, a gyönge,

az elesett se féljen.

Virrad már barlangban, tengerfenéken.

(Verssé görbített mondatok)

Versek, versmeditációk:

http://www.cirkart.hu/2016/06/24/versse-gorbitett-mondatok/

Moraj

Itt valaha tenger morajlott –

ma párák és szelek

képében érnek partot

az őshalszellemek

és senki már csak zátonynépek

egyéltűek és százszorszépek

de amikor az ég is alszik

az a tenger még fölmorajlik

Honfoglalás

Innen vadak onnan szelídek

érkeznek hogy benépesítsék

a földet melyet elveszített

ki elveszítette a szívét

szanszkrit kecsua kelta jiddis

végül hajóra száll a híd is

és démonok és madarak

ki suhanva ki térden

– a hontalannak nem marad

más otthon csak az éden

Körülírás

Buddhista? hindu? haszid? gnosztikus?

az angyalnak nincs felekezete

neki notórius

fehér a fekete

bár szabad szemmel észrevétlen

a szabad szem meglátja bárhol

bújócskázik a szemfenéken

fenekedik a szemhatáron

jelenléte megérkezés

és hiánya is glóriás

maga a múlhatatlan és

eljövendő klasszicitás

a végtelennek ő a vége

örökléte örökletes

Istenben talál emberére

középpont amely körbevesz

a lélegzet a szó az akarat

egy ponton túl egy ponton elakad

de azt a pillanatot körülírja

szárnya radírja

Japánba vagy a Jupiterre

hogy megkísértsen elkísér

a szeretet az útiterve

s te vagy az úti cél

Átutazó

Mert beszélgetni kell

beszélni fűvel fával

a föld lényeivel

s a nappalok fiával

testükön szelíd örvény

úgy folyik át a szó

ez az istenek földjén

fogant átutazó

a nyelv mit küld előleg

gyanánt egy más világ

hagyni beszélni őket

zubogjon rajtuk át

körkörös vízesés

kihagy a szív ha sejti

valami égi szívverés

ütemére terem a semmi

Áldáskérő ének

Ki szereti áldja meg

ki megáldja szeresse

adjon neki életet

de ne lázat sebet se

a sötétből vegye ki

vezesse a világba

aki úgyis szereti

aki úgyis megáldja

Ars nova

Mindenkibe szerelmesen

szempillantásra

Istent mindenkiben

a szem meglátja

Víznek víztől

Mécses mélyén lobog a máglya

ez a szerelem mágiája

víznek víztől kell megtisztulnia

ez a kegyelem misztériuma

bukásod is tündérmese

ez az öröm művészete

a test templom a lélek palota

ez a szabadság parancsolata

Isten nem vágyik nálad többre

ez a szeretet törvénykönyve

Párbeszéd

Beleszerethet-e

a nyelv egy másik nyelvbe

diftongusok lehelete

a toldalékos lélegzetbe

hangsúlyba időmérték

daktilusba felező nyolcas

kinek a jelek megígérték

abba aki jelekből olvas

egyesülhet-e két jelenlét

névutóstul igekötőstül

feledékeny minden nyelvemlék

de ajánlkozik nyelvtörőül

párbeszédet ráolvasásból

végül miféle száj varázsol?

Angyaljáték

Játszik az angyal játszik

hol vörösbort hol szexualitást

belőled ki se látszik

az életednek mégis nekilát

a színtelent is színről színre látja

a szívtelen is szívbéli barátja

játszik az angyal játszik

hol költészetet hol feltámadást

Padon

Lábát keresztbe vetve

úgy ül személytelen

találva se keresne

istennőbbet a szem

a nap csak lámpafény

hunyt arca úgy aranylik

meztelen lábfején

pillangó alszik

és eltelik kilenc öröklét

mire megérted a padon ki történt

Kérőima

Legyen éjszaka legyen mécses

legyen telihold holnapig

aludjon aki jóra képes

virrasszon aki jobbra is

legyen a szívben belső ösvény

legyen a végén belső tenger

érintkezzen benne az örvény

az érintetlen végtelennel

legyen zene a tudat alján

legyen békesség a zenében

legyen világ az Isten balján

jobbján a sötét elenyésszen

legyen a törvény karmikus

legyen a karma tettre kész

legyen katartikus

a beteljesedés

legyen a két lélek világa

egyetlenegy élet virága

s hogy a közös megváltson

legyen áldás egymáson

Egy másik fájdalomból

Ki a jövendőt látja

nem a jövendőt látja

csak azt ami lehetne

ha nem volna más hátra

ki a múltakra gondol

nem a múltakra gondol

csak arra mi lett volna

egy másik fájdalomból

annak a kép is szókép

ki a jelenben élne

a most egy hiányzó lét

időtlen jelenléte

Ébredés

Varázsütésre? fokról fokra?

külön-külön? egyszerre? együtt?

ínségünk múltán forrásozva?

tudjuk? belátjuk? felfedezzük?

az anyag Isten testbeszéde

de hiába a tanítása:

nincs szó arra az ébredésre

se álom ami lássa

Enged neki

Tudtán kívül fogadta be

nem tudva szó vagy fény volt

pedig figyelt jeleire

jelene merő jelenlét volt

de nem látja a szem

amit szemlátomást

kiszabadít valami szerelem

szárnyból a szárnyalást

hát angyal módra még

melengeti

majd enged neki és

elengedi

Könnyű kézzel

Könnyű kézzel a nehezet

mert elengedni bízta rád

a messzeség a tisztaság

a súlytalan súlypontjait

csak lenni mint a lehelet

elérni a túloldalig

egy helyben állva mint a fák

A vadnyugat hőse

Mert a nagyvilág kiátkozta

és a holdvilág úton érte

belovagolt egy kisvárosba

keserű hírét utolérve

ott az asszonyok főkötőben

és a férfiak borostában

közéjük vágyott törődötten

kígyók között táboroztában

bandita vagy bibliaárus

földmérő seriff telepes

otthona az idegen város

a csapos a tiszteletes

pisztoly helyett pipája füstölt

sohase látott lőtt sebet

csak a szíve volt színezüstből

de a vadnyugat hőse lett

mert egyszer fényesen letérdelt

és megáldott egy nyirkos árnyat

aztán végső leheletével

megbocsátott a gyilkosának

Kaktusz

Ablaktáblák közötti lét ez

mediterrán botanika

egy kaktusznak kell a sötétet

megváltania

s mielőtt kifakadna

a fényből a világ

kirajzanak a napra

a fák

(Hinni szereti)

Versek a Jel honlapján:

http://www.jelujsag.hu/hinni-szereti

Plejádok

Akik páholyból nézik

hogy a holdudvarhölgyek

karja az égig

talpa a földet

akik behúzott függöny

mögött befogott füllel

akárha túl a bűnön

pedig kezük a bűnjel

akik a boldog asszony

szoknyája korcát

útjuk országnyi vadnyom

hazájuk Szelídország

a soknak egy a titka

s egymásban leli meg

mint a Plejádok mint a

plejádokbeliek

Csontváry

A csillagokból jöttek

tekintetével nézni

a szívtelenné törtek

szíve angyaltenyérnyi

tenger jár a tenger alatt

az ég magasabb égig ér

többre becsülni egy darab

fényt a bölcsek meséinél

hogy megváltson mint őszi

vándort a fák

megváltani a női

energiát

új a vallás a vállalás ó

part fia a vizet halászó

híd lánya a napot hevítő

szárnyas androgün mind a kettő

Tradíció

Hallgatag szentély az istenek háza

nem lakja senki csak az istenek

onnan indult aki már nem néz hátra

viszi viszi a vak igyekezet

pedig ha csak egy életre megállna

még visszaérne épp hálaadásra

belé a lélek mint az istenek

Szereposztás

Érkeztek sorban és egymás után

bemutatkoztak jött az indián

Lassú Víz lovát kötőféken tartva

alvó kedvese Tavaszi Szél rajta

aztán az angyal Aurum aki

az esti bort segít kibontani

és szelíd hangon hallgat túl a lármán

és szíve esik a könnyező pálmán

áldás van Tilburyn és kardigán

pipájában meg csillagköd-dohány

buddhista android őszes szakállal

szemében más világok összes évszakával

mesék sámánja és történetárus

Terapion a láthatatlan mágus

lényében kolostorok mágiája

mécses mélyén föl-föllobogó máglya

majd hatodiknak Om-Ti

rajta nehéz kiigazodni

éjjel a smaragdméhek pásztora

nappal gyerek zsebében áfonya

a tudat egét űrhajó szeli

a Babits Mihály Összes Versei

kapitánya a jó Euforosz

démonnak halandó embernek túlkoros

s milyen rege küldte a Vízhalászt

miféle mítosz

hogy ő kever vigasztalást

vigasztalan legendáinkhoz?

végül Inezo jött a szamurájlány

fehér pernye egy isten hamutálján

könnyű szelíd varázsos lebbenékeny

derengő gyógyír sebzett szemfenéken

tizediknek magam maradtam

hogy köszöntsem a társakat magamban

a képzelet szép teremtményeit

de fölnógatott álmomból a hit

s az éber fényben rá kellett ébrednem

hogy ők ugyanúgy teremtenek engem

és azon múlik ki miben szereplő

hogy szerző csupán vagy békességszerző

Élmény

Nem a csillagos messzeség

nem a tündérszvitek

hanem hogy elmeséld

valakinek

nem a puszta csodák

hanem az add tovább

anyagtalanná szótagolt

alanytalan személyként

élmény az hogy megoszthatod

az oszthatatlan élményt

Rodin műtermében

Az Érckorszak az Örök bálvány

A katedrális a Danaida

a gipsz a kő a bronz a márvány

majd széthull minden darabjaira

de megmarad a mű a műteremben

mégis mert szelleme elnyűhetetlen

közöttük Isten is kezdettől ott áll

s halhatatlan mint egy calais-i polgár

A pandzsábi angyal

Mint egy pandzsábi angyal

az aranykorból

rebbenékeny ajakkal

valamit mormol

varázsigét hogy újból

ősfényt fakasszon

aztán leszáll a buszról

cigány fiatalasszony

Más szóval

Por és hamu de még

bor és pipa

és zajok és zenék

és eufória

találkozások

beszélgetések

a test csak tátog

s mesél a lélek

por és hamu de még

bor és pipa

s a szóból egy marék

más szóval: ima

(Madarász)

Gyerekversek a Bárkán/Papírhajón:

http://barkaonline.hu/primer-primor/5200-halmai-tamas-versei-a-papirhajon

Nem ember még

Aki benned az nem ember még

mégis több lesz mikor belőled

kiszabadul mint a jelenlét

mely szülötte a nem levőnek

nem személytelen nem személy

de holtodban helyetted él

hogy helyette imádban

éljen tanulva sorsát

a tudatnál tisztábban

egy tisztább tudatosság

(A pillanat)

Bárka-versek:

http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/5117-halmai-tamas-versei