Maszkok
– A valódi maszk nem elföd,
hanem ellenkezőleg: megmutatja az arc
mögötti lényeget – mondta Zeren farsang havában. Egy álarc mögül. Amely egy
oroszlánt ábrázolt. A megszólalásig olyat, mint az én maszkom. A jelmezbálban
össze is kevertek bennünket. „Milyen jópofa tigrisek!”, mutogattak ránk.
A legvidámabb bluesgitáros
– Nem jókedvemben vagyok
boldog – morogta Zeren darabosan, mintha beszéd közben mogyorót rágna. – Az Úr
akarja így.
Persze
ilyenkor csak játszott. A legvidámabb bluesgitárost utánozta, akiről azt
olvastuk, boldog mogorvaságban töltötte napjait, miközben a világ legvidámabb
bluesdalait komponálta. Persze csak játszott ő is. Egy még saját magánál is
vidámabb bluesgitárost utánozott.
Homokvár
– A sivatag csak terjengős
zátony. A tengert keresd – tanácsolta Zeren, amikor hasra vágódtam a magam
építette homokvárban.
Ahány lélek
– Minden gondolatunk,
szavunk, tettünk befolyásolja a világegyetem sorsát. A múltban is – kezdte
Zeren. – Az én a világ közepe: annyi közepe van az univerzumnak, ahány lélek
lobog benne – folytatta a tanítást. – Aki igazán hallgat: hallgatózik. Istenre
fülel – mondta végül.
Mit
kérdezhettem volna ezek után? A bundájába fúrtam a fejem, így aludtam el.
