Talpát füvek csókolták,
homlokára fények fontak koszorút, ahogy sétált a hárfaligetben, kezében a
kezemmel, sarkában a mesék unikornisával. New York és Toszkána és India és
Japán összes istenei a csodájára jártak, ebben biztos voltam, és még az elfek,
elementálok, gnómok, koboldok, manók, sellők, szirének, szilfek, szalamandrák
is, és Amadeus Bahr egy másvilági regényből.
Az én gyönyörű feleségem, sóhajtottam elbűvölten.
Aztán
a kislányom, aki nem szeretett remény nélkül képzelődni, figyelmeztetett, hogy
az anyja két éve halott, térjek végre vissza a valóságba.
Aztán
egy belső hang rám pirított, hogy soha nem is volt kislányom, miről beszélek.
Aztán
az, aki engem talált ki, megállt a konyhában, fancsali képpel, mint egy
sárkány, aki félrenyelte a teliholdat, és többé nem jutottam az eszébe.
