2013. szeptember 22., vasárnap

Oroszlánrész (19–22.)

Félangyalok


– Igazán figyelni valakire: szeretetmisszió. Az angyaltestvériség tagjai tudják ezt, a félangyaloknak még tanulniok kell.
– Félangyalok?
– Emberek, ha így ismerősebb – bökött oldalba évődve.
Miután visszakecmeregtem a szomszéd szobából, ahova átbucskáztam, szerettem volna még valamit kérdezni. Az angyalokról. És az emberekről. Talán az oroszlánokról is.
De nem jutott eszembe sem a kérdés, sem az, hogy kérdezni akartam. Túlságosan lekötötte a figyelmemet Gubó, akinek túlságosan lekötötte a figyelmét Zeren, aki túlságosan elaludt, és széthortyogta a lakótelepet.

Vízszintes


– Fektünkben máshogy működik az agy – tanította Zeren. – Más gravitációs és magnetikus erőhatások érik. Ezért is más az álomi tudat, mint az éber elme. Ahogy a vízszintes test is másfajta csodáknak van kitéve. Példának okáért… – de nem fejezhette be. A másfajta csodák maradéktalanul elnyelték éber elméjét. 

Be nem áll


– Istenre hangolt beszéd a költőé, ha angyalfrekvencián szól a verse – osztotta meg Zeren a legújabb elméletét.
– Miről ismerem fel az ilyen verset?
– Hogy az olvastán be nem áll a szíved.

Nem enged


– Nem enged el, míg el nem engeded – figyelmeztetett Zeren.
– Micsoda? – tudakoltam.
– Bármi, amit nem engedsz el. Tehát minden.