– Czigány György dicsérete –
1
Kevés lírikust ismerünk, aki a halálért is hálás. Aki úgy tud
örvendezni, ahogy csak Mozart vagy egy önfeledt pitypang. Aki a pusztulást
fénylő kiteljesedésnek látja, és mindenből, mindenből muzsikát hall ki.
Keveset, mert egyet.
2
Czigány György (1931) a verseiben is zongoraművész, s a memoárjaiban is
kamasz. Költeményei úgy érkeznek meg hozzánk, ahogy egy hajó / eseménytelenül, csupasz-fehéren – / delfinekkel és
madarakkal / megjön az éjszakából. De nemcsak delfineket és madarakat
hoznak: rakományuk gyöngécske gyertyák
irgalma és irgalmatlan bizakodás,
derűs bujaság és világon túli türelem. S mit találunk még e szellemi szállítmányban?
Praktikus feladatot (hazát keresni / egy
pillanatnak) és misztikus felismerést (egyszólamú
lét felett másik táj, más idő / hever); beszámolót családi csodáról (szent és érthetetlen / a Zsófi-misztérium)
és iránymutatást közösségi teendőkhöz (ezt
az országot / józanul kell szeretni) – valamint a múló idő megszentelését
poétikus hittel, hiteles poétikával: majdnem
mosoly a pusztulás nyugalma… mikor a halál is teremtés… egy villanó mosoly
legyőzi / a halál mozdulatait. E missziós hajókon, azaz a föl nem fogható / halálos szeretet
némaságában fogan a ráismerő öröm is, hogy van hegedű! – s hogy létezik, elég ez / rémület vigaszához és
reményhez; hogy ünnep lehet csak
létezésünk / magvában boldog végtelennel; hogy nincs széle a létezésnek; hogy gyermekien
/ természetes a hála; hogy kalitkám
is madár; hogy sírván is boldogok /
Isten bohócai; hogy áldott, / ki az
Úr nevében jő. Mindez persze rímekkel fölékszerezett dogmatika is lehetne –
ha Czigány György nem volna egyúttal (s talán elsődlegesen) a boldog
tanácstalanság költője is: Sivárak
vagyunk, romlandók: miért / ölel mégis az Úr magához minket, / szeretetre
méltatlanokat? / A választ senki se érti.
3
„A görögök nézték a templomaikat. Mi azért viseljük el a Luxembourg-kert
szobrait, mert nem nézzük őket” – figyelmeztet Simone Weil. Czigány György
versei úgy korszerűek (tehát kortalanok), hogy szemlélésükbe nem fárad bele a
szem. Ez igen ritka jelenség. Érdemes volna alaposabban tanulmányozni. Hátrébb
lépve néhány hétmérföldet, hűvös távolra, elemző olvasásra rendezkedve be. De
még nem. „A szenvedély teljessége kizárja a reflexiót” – rögzíti Pascal. (És
már nem.)
4
Kiderül, hogy amit szép
fölöslegnek véltünk, az éltető szükséglete a teremtménynek. A pillanat vágyából
az örök akaratába lendít át.
A
magba zsugorított távval dolgozik.
______________________________________
(A kurzív részek Czigány György műveiből valók.)
