Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben
Gergely Ágnes
memoárkötete – amely a gyermekkor, az ifjúság és a pályakezdés esztendeit idézi
meg – egyszerre fejlődésregény és történelemkönyv, lélektani dráma és
szerelmi noir, szemérmes műhelynapló és keserédes anekdotatár.
Minden tekintetben bámulatos darab: egyensúlyosra komponált nagyszerkezet,
hatalmas stilisztikai munkát rejtő. Muzsika, disszonáns hang nélkül.
Íróasztali
zene.
Érezni: itt minden egyes szó meg lett
latolva. A nézés „olajos” (71.), a történelem valahova „hengerel” bennünket
(29.), a „cigányasszony” (nagyon helyesen) „cigány asszony” (177.). Ez a
mesterivé iskolázott érzékenység ajánlja figyelmünkbe az „angyal” és a „cinke”
motívumának perdöntő poétikai különbözőségét is, egy Weöres-vers két
változatában. (A „Hirtelen megéreztem, mi a vers” [157.] műelemzői katarzisa az
olvasót sem hagyhatja érintetlenül, avatatlanul.)
Tudjuk régről:
a szerző szentenciái – prózáiban is, verseiben is – kérlelhetetlenül pontosak,
mégis szelídek. Jelen kötetnek is különös erénye, hogy nincs benne haragos
ítélet, se megítélő magabiztosság. Mindvégig békét őriz. Érteni, megérteni
akar. Kemény, de méltányos; s efféle rátalálásokban gazdag: „...a
megnevezés a legjobb rekviem” (51.), „Minden halottnak joga van hozzá, hogy
magával vigye a titkait” (136.), „Az emberi testet nem lehet szemlesütve
tanítani” (169.).
És a
bölcsesség villanásai másutt is! „Mi történhet egy emberrel, aki megmenekült?
Mi történhet?” (96.) – ez gyönyörű és megrendítő. „De különb lesz-e az ember
attól, ha a jampecok megverik a soroksári erdőben?” (104.) – ez morális
dilemma, költészetté emelve. És a növénymetaforika (78–79.), és a vágyak „méricskélése”
(82., 93.), és a „Nagyolni, simítani, csiszolni” életre szóló imperatívusza
(109.)...
A művelt öntudat itt erősebbnek bizonyul a
vak történelmi-politikai agressziónál („Azt hitték, kiszorítják a gondolkodást
az életünkből” – 58.); a magánélet traumáit átszellemítő krédó (az anya
szájából) pedig, úgy lehet, a hivatásában kiteljesedett ember mindenkori
hitvallása lehet: „Neked egyetlen szerelmed van, az írás” (206.).
Bátor könyv,
szépséges anya- és apa-képpel – s nem lankadó önvizsgálattal.
A Két
szimpla a Kedvesben önismeretünket edzi pusztán azáltal, hogy az önismeret
fontosságáról tanúskodik.
(Európa Könyvkiadó, Budapest,
2013)
