Magányos lovas az úton.
Konok lassúsággal közeledik a városhoz. Mögötte felszáll és leülepszik a por. A
vidék romlékony rendje helyreáll. Felhők settenkednek a hold elé, szelíd vadak.
A jelentés nélküli éjszakák baljós ideje ez. Ínséges a csend, hamis a levegő.
Jósolhatatlan minden pillanat. Ilyenkor a kísértetek is háromszor meggondolják,
kilovagoljanak-e. Nyomós oka lehet a vándornak a mesékkel kacérkodni. Üldözik?
Hívták? Önszántából kallódik szikkadt ösvényeken? A jószág lába meg-megroggyan;
az idegen is görnyedten dülöngél a nyeregben. Vagy nagyon messziről érkezik,
vagy csúf háborúból. A település fényei a ló szemében mind tündöklőbbek. A lovas
szeme csukva. Ha messziről jön, alszik, ha csatából, halott. S angyal, ha jó
szívvel vársz rá.
