A házasságtörő férfi
A házasságtörő férfi meghajolt Kuan-jin
előtt.
– Hogyan
tehetném jóvá bűnömet? – kérdezte szikkadt, szomorú hangon.
– Szeresd a
feleséged. S bocsáss meg a szeretődnek – válaszolta az istennő. – És nevess
magadon – tette hozzá szelíden.
A bűn kígyója
– A bűn kígyója az angyalok kertjében is
ott tekereg – mondta Kuan-jin. – Óva lépkedjetek tehát életetek ösvényén. Ha
gyűlölitek a kígyót ahelyett, hogy szánnátok, ha rátapostok ahelyett, hogy
megszelídítenétek, ha elpusztítjátok ahelyett, hogy fölszabadítanátok: vadakká
lesztek, akik semmit sem értenek a világ bölcsességéből.
Csodálkozásunkat
látva hozzátette:
– A bűn
kígyója én magam vagyok.
Még nagyobb
csodálkozásunk láttán nevetve bökte ki:
– És ti
mindannyian.
Nem
– Amiben hiszünk, tőled tudjuk. Amit
tudunk, érted hisszük. Mi szükséges még a megvilágosodáshoz? – kérdeztük az
istennőt.
– Nem tőlem és
nem értem. Nem hinni és nem tudni. Se szükség, se megvilágosodás – bocsátott
utunkra Kuan-jin.
