Egy erdő fatörzsenként megtorpan
benne, oly fényesek a sötétség
részecskéi. Kacsatalpnyi vízen
hangya kél át, holdon járni tanul.
Nem alszik egészen az alvó, csak
helyet cserél magával. Ez a pillanat
évekig tart majd. Por és hamu lesz
a szél, az álmodóból álom válik.
Ami marad, nem egész, de teljes.
