A szarvasnak nincs szüksége
istenre,
hogy magát a mennyek közé
illessze:
ő a titok a peremek
közepén,
köd előtte, köd utána,
közte fény.
Gondot visel de az ég a
szarvasra,
nehogy a szél hazátlanná
szaggassa,
nehogy a víz elapadjon
szájától,
ha az erdő az emberhez
átpártol.
A szarvasnak nincs szüksége
istenre,
hogy a földet szent futással
illesse:
nagy szemében ott laknak az
angyalok,
ha lecsukja, nincsen náluk
szebb halott.
