(1)
„Miért?”, kérdezte a mester.
„Miért jó?”, részletezte a kérdést.
„Miért jó a rossz is?”, fejezte be
a gondolatot. A tükör, amely előtt
szónokolt, ugyanezekre volt kíváncsi.
A két mester hosszan nézett egymás
szemébe. Egyikük tudta a választ,
de nem tudták, melyikük az.
(2)
„Mit tegyek?”, kérdezte egy tanítvány.
„Mit tennél a helyedben?”, kérdezett
vissza a mester. A tanítvány
elszégyellte magát a boldogságtól;
de ez a szégyen is: boldoggá tette.
(3)
„Szerzetesek”, szólt a mester.
„Most elmondom nektek, mi
a megvilágosodás útja.”
A szerzetesek nem válaszoltak,
mert ott se voltak.
A mester elmondta nekik,
mi a megvilágosodás útja.
A szerzetesek megvilágosodtak,
mert ott se voltak.
