„Ha dolgozom, megnő bennem a szeretet”, írta. Bennünk is, olvasván.
Lám, a „haza a magasban”: létezik. Nyelvnek hívják. Ma esterházyul
fogalmaz az is, aki sort sem olvasott tőle. Csavarosan egyenes irálya nem
utánozhatatlan; ellenkezőleg: titkos tananyagunk. Stiliszta volt, tehát hazafi.
Gondolkodott, hogy legyünk. A mindenkori hivatalos nyelvhasználat bornírt
ürességével a szöveghű ellenállás felforgató eleganciáját szegezhetni
szembe: írói, közírói magatartása dereng át e képességünkön. Könnyed, méltányos
derű és kulturált (kultúrateremtő!) figyelem; a szabadság szeretete és a szeretet
szabadsága. Írni-olvasni tudás. Olvasók a magasban? Boldog, szomorú szédület?
Hacsak úgy nem, édes úr.
