ahogy a testre ráborul a test
zongorára a zongorista
odaadása építeni kezd
emelni valamit az égbe vissza
hangról hangra és egyre nehezebb
oly súlytalan amit a magas elnyel
hogy aztán napokig nem vesz lélegzetet
a toronyba zárt tenger
s mikor a test már elzuhanna
függőleges szél állítja talpra
s az utolsó akkord helyette
tér haza az ismeretlenbe
(Eredeti megjelenés: H. T., Amsterdam blue, 2005.
Jelen közlés Kocsis Zoltán [1952–2016] emléke előtt tiszteleg.)
