Napszakok

Az embert elhasználja

a délelőtt, hogy aztán

az embert elhasználja

a délután, hogy aztán

az embert elhasználja

az éjszaka, de sorsa

hajnal alakú álom.

Hosszú május

Diribdarabra tört szél

hever a levegőben.

A láthatatlan csontok

egyszer majd összeforrnak,

egyszer majd dús tavasz lesz

a szétzúzott időből,

hosszú, transzhumán május.

Történetek a Rolling Stones kolostorból (7.)

 

Melyik naprendszer

 

Ha tudnánk, melyik naprendszer

melyik bolygóján alapították

a Rolling Stones kolostort,

megbecsülhetnénk

annak valószínűségét is,

hogy vajon a háromfejű

vagy a széltében szomorú

fajok alapították-e. S akkor

még időben közös nyelvet

találhatnánk a szerzetesekkel –

mielőtt leteszik

némasági fogadalmunkat.

 

Elvonulás

 

Mikor az elvonulásból visszatért,

mintha nem ő tért volna vissza.

A meditációs magány

új ember laboratóriuma;

ikertestvért teremtenek a katarzisok.

Klónt, akiről kiderül:

ő az eredeti.

 

Utolsó

 

„Az utolsó lecke:

nem vagyok mester”,

mondta a mester.

Csak egyetlen tanítvány

értette meg és hitte el

szavait. Attól fogva

ő volt a mester.

 

Történetek a Rolling Stones kolostorból (6.)

 

Vákuum

 

„Magam talán középre állok”,

idézte egy tanítvány Pilinszkyt,

lenyűgözve a verssor puritán

tapintatától, a mérték és felelősség

vetületeitől s a mondattani

mintázattól, mely az alanyt

a közlés két végében helyezi el:

„Magam” – „állok”; úgy, hogy

középen nem marad más,

csak a szóköz

vákuuma.

 

Bálványok

 

„Mi történhetett a romantikában?”,

gyötrődött a mester. Mert valaminek

történnie kellett, különben a spleen,

a melankólia, a depresszió és a halál

nem terjedhetett volna el oly sebesen

a tizenkilencedik század színterein,

különben a nyelv tovább titkolta volna

a beszélők elől a bánat ontológiai

szükségszerűségét, különben Chopin

kávéházi, bohém zenék doktora lenne.

„Mi történhetett a romantikában?

És ki találta fel az időt, mely többé

nem tér vissza, mint boldog madarak?”

De akárhány kérdést tett fel, hiába

tette fel őket, mert a szavak bipoláris

zavarára egyetlen kolostori bálványnak

sem volt szava.

 

Történetek a Rolling Stones kolostorból (5.)

 

Mire valók a szavak?

 

A mester a zen koanok

humorára gondolt,

a paradoxonok

hökkentő szépségére

és arra, hogy a tréfák

talán a jólelkűség

legolcsóbb vívmányai:

szavak játékával tesszük

elviselhetőbbé, amit

szavak háborújával

elviselhetetlenné teszünk.

 

Történetek a Rolling Stones kolostorból (4.)

 

Míg kitaláljuk

 

„Meddig még?”, kérdezte

csüggedve egy tanítvány.

A mester rezzenetlenül

folytatta a létgyakorlatot.

„Míg kitaláljuk, hogyan

téveszthetnénk össze

az anyagot a fénnyel.”

 

Ahelyett

 

„Mennyit locsogunk!”,

sóhajtott a mester.

„Ahelyett hogy”

  

A kolostor csigája

 

„Igényeim nem vehemensek:

beérem a teljességgel”, közölte

a mester. A Rolling Stones

kolostor lakói följegyezték

szavait. A kolostor csigája

nyállal.

 

Történetek a Rolling Stones kolostorból (3.)

 

Az elengedett madár

 

„Csak az elengedett madár

tér vissza hozzád”, tanította

a mester a szabadságról.

 

 

Bagolymese

 

„Nem tudok semmit”,

gyónta meg titkát

egy bagolynak a mester.

A madár lehunyta szemét.

Fárasztották az éjszaka

érkező, bűntudatos

mesterek.