Kuan-jin tanításaiból (17–19.)

A vak vándorok

– A rózsának sincs szüksége iránytűre, hogy megtalálja a napot – mondta Kuan-jin, amikor aggódva a vak vándorok sorsáról faggattuk. 

Forrás

– Ha tiszta a szomjad, egy szív majd forrással hálálja meg – mondta Kuan-jin erdei sétáink egyikén. 

Égbe vezető ösvény

– Mi a szerelem? – kérdeztük Kuan-jint.

– Égbe vezető ösvény – felelte ő.

– Hát a költészet? – faggattuk tovább.

– Égbe vezető ösvény – felelte ő.

– S az irgalom? – kíváncsiskodtunk nekibuzdulva.

– Égbe vezető ösvény – felelte ő.

– De csak addig lesz rájuk szükségetek, míg ki nem nő a szárnyatok – tette hozzá később mosolyogva.

Kuan-jin tanításaiból (14–16.)

Egyetemes teológia

Kuan-jin egy könyvet nyújtott át nekünk. Egyetemes teológia: ez állt a borítóján. Mikor fölnyitottuk, meglepve láttuk, hogy egyetlen szó áll minden lapján, ugyanaz az ige aranybetűkkel az összes oldal közepén: „Szeress!” Sírva borultunk Kuan-jin lába elé, ő pedig addig énekelt nekünk, míg el nem viseltük a könyv bölcsességét.

A szeretet kora

– Mondd, Istennő, mikor jön el végre a szeretet kora? – tettük föl a legfontosabb kérdést.

– Benne éltek a világ kezdete óta – döfte szívünkbe Kuan-jin a választ.

Pingpong

– A labda boldog a háló fölött, és boldog, ha az asztal lapját érinti, és boldog, ha találkozik az ütővel. A játékosok öröme ebből az örömből táplálkozik, még sincs magyarázat arra, miért allelujáznak minden szett végén az angyalok – tűnődött Kuan-jin, egy sportközvetítést nézve.

Kuan-jin tanításaiból (11–13.)

A házasságtörő férfi

A házasságtörő férfi meghajolt Kuan-jin előtt.

– Hogyan tehetném jóvá bűnömet? – kérdezte szikkadt, szomorú hangon.

– Szeresd a feleséged. S bocsáss meg a szeretődnek – válaszolta az istennő. – És nevess magadon – tette hozzá szelíden.

A bűn kígyója

– A bűn kígyója az angyalok kertjében is ott tekereg – mondta Kuan-jin. – Óva lépkedjetek tehát életetek ösvényén. Ha gyűlölitek a kígyót ahelyett, hogy szánnátok, ha rátapostok ahelyett, hogy megszelídítenétek, ha elpusztítjátok ahelyett, hogy fölszabadítanátok: vadakká lesztek, akik semmit sem értenek a világ bölcsességéből.

Csodálkozásunkat látva hozzátette:

– A bűn kígyója én magam vagyok.

Még nagyobb csodálkozásunk láttán nevetve bökte ki:

– És ti mindannyian.

Nem

– Amiben hiszünk, tőled tudjuk. Amit tudunk, érted hisszük. Mi szükséges még a megvilágosodáshoz? – kérdeztük az istennőt.

– Nem tőlem és nem értem. Nem hinni és nem tudni. Se szükség, se megvilágosodás – bocsátott utunkra Kuan-jin.

Kuan-jin tanításaiból (8–10.)

Kuan-jin tekintete

Egyik szemében föníciai tavasz, a másikban afrikai naplemente: így tekint a világra Kuan-jin, de a világ lehunyja szemét.

Az útról

– Merre induljunk? – kérdeztük az istennőt.

– Út minden – felelte ő.

Legyetek szelídek!

– Legyetek szelídek! – mondta az istennő.

– S ha kudarcot vallunk? – kérdeztük szorongva.

– Akkor legyetek áldottak – felelte ő.

Kuan-jin tanításaiból (5–7.)

Jézus

– Jézus értem is meghalt a kereszten – mondta Kuan-jin, amikor a Legfőbb Boldogság Forrásáról faggattuk. – Mégis élek – fejezte be a tanítását.

A fül első leckéje

– Meghallani, hogy a világ sír: ez a fül első leckéje – mondta Kuan-jin. – Aki így iskolázza éberségét, végül meg fogja hallani, hogy a világ nevet – tette hozzá később.

Az éhes tigrisekről

– Aki éhes tigrisek gyűrűjében meditálni kezd: bolond – mondta Kuan-jin. – Hacsak nem képes megtanítani meditálni az éhes tigriseket – tette hozzá később.

Kuan-jin tanításaiból (2–4.)

A világ küszöbén

– A világ a szeretet eseménye – mondta Kuan-jin. – Az emberfia azonban a világ küszöbén toporog és sír, s ezt hívja életnek, mert fél belépni a világba, amely élet és fény és szeretet.

– De a világ küszöbén toporgás is a szeretet eseménye – tette hozzá később.

A mennyek országa

– Kérünk, Istennő, mesélj a mennyek országáról! – szóltunk.

És akkor Kuan-jin szavak helyett körbemutatott. 

Orvosság

– Minden gyógyít – mondta Kuan-jin.

– Pedig senki sem beteg – tette hozzá mosolyogva.

Kuan-jin tanításaiból (1.)

Kuan-jin fogadalma

Kuan-jin, a Legfőbb Oltalmazó, az együttérzés bódhiszattvája, a kegyelem és könyörület istennője, a Részvét Szent Anyja, Kelet női Krisztusa, az ezerszemű és ezerkarú, a felemelkedett és megvilágosodott, aki a békességet és a tisztaságot és a szeretetet hagyta ránk, az öröklét kapujában állva épp mondani készült valamit, amikor meghallotta, hogy a világ sír. Megtorpant és elhallgatott, a költők és papok és gyermekek pedig ezer évek óta próbálják kitalálni, mit akarhatott közölni, mielőtt megtorpant és elhallgatott, megfogadva, hogy addig marad e világban, amíg egyetlen fűszál is sírva görnyed meg a létezés súlya alatt. Kuan-jin, a Legfőbb Oltalmazó, akinek füle volt a szenvedők jajára, azóta a költők és papok és gyermekek hangján szól hozzánk, gyönyörű süketekhez.