Az esti udvar árnyait
egyenként szoktatjuk a házba.
Nekünk is otthont alapít
a csillagok honfoglalása.
Ha minden sötét összegyűlt,
gyertyát gyújt a szoba.
Kucorogva beöltözünk
egymás szavaiba.
Nem félünk már, nem iszkolunk,
az üvegtenger sem csörömpöl.
Nekiállunk, mint a guruk,
teát jósolni teagőzből.
