Öreg ég alatt öreg kínai
szakállát simogatva álldogál,
az éjszaka látatlan lényei
között egy szürke és rongyos madár.
Nevére sem emlékszik az apó,
de tudja, mindenben ott a tao,
s ha arra járnak krisztusok és buddhák,
az öreg elmormol egy tréfás szútrát.
Mint aki saját sorsában is vendég.
Templomromokat építeni restell.
Nem érti a virágok nyelvét,
de beszélget a Kerttel.
