ahogy a testre ráborul a test zongorára a zongorista odaadása építeni kezd emelni valamit az égbe vissza hangról hangra és egyre nehezebb oly súlytalan amit a magas elnyel hogy aztán napokig nem vesz lélegzetet a toronyba zárt tenger s mikor a test már elzuhanna függőleges szél állítja talpra s az utolsó akkord helyette tér haza az ismeretlenbe (Eredeti megjelenés: H. T., Amsterdam blue, 2005. Jelen közlés Kocsis Zoltán [1952–2016] emléke előtt tiszteleg.)